Kompakt és DSLR (2)

2009. december 29., kedd




A törpe kompakt (Canon Powershot G10) és az óriás DSLR (Canon EOS 450D) küzdelmében van néhány terület, amelyen a kompakt bizony jobban teljesít. Az egyik ilyen az autofókusz-rendszer.






Az autofókusz

A kompakt G10 autofókusz-rendszere nagyon egyszerűen és sokoldalúan kezelhető. Kilenc fókuszmezőt tartalmaz, amely 3 sorban és 3 oszlopban helyezkedik el:



Három AF-mód választható:
  • arcérzékelős
  • AiAF (intelligens autofókusz)
  • FlexiZone
   Az arcérzékelőről nincs mit mondani, jól ismert funkció. Az AiAF esetében a fotós a gépre bízza, hogy a kilenc mezőből melye(ke)t jelöli ki a fókuszpontok élesre állításánál. Ilyenkor a gép egy vagy több fókuszpontot is bemérhet, ezek zölden világítanak az exponálógomb félig történő lenyomására. Jól használható olyankor, amikor nincs idő az élességet állítgatni, s gyorsan kell reagálni (pl. életképek készítésénél), de akár tájképekhez is alkalmazható.
   Az igazi nagy találmány a FlexiZone! Ennél egyetlen fókuszkeret jelenik csak meg, amely a kép teljes szélességében és magasságában szabadon mozgatható.



   A fenti képen a fókuszkeret középen van, de néhány mozdulattal villámgyorsan bárhová mozgatható a képen.  De nem csak a 9 ponton belül, hanem az egész kép bármelyik részén! A fókuszkeret nagysága is állítható, a fenti nagyobb vagy pedig egy kisebb keretre:



   Ezekkel a keretekkel gyors és pontos fókuszálás érhető el. Nem probléma például portrénál az alany szemére állítani az élességet.
   Amikor először belenéztem a 450D tükörreflexes gép nézőkéjébe, a gép leírásából már jól ismert gyémántalakzatú kilencpontos fókuszábra fogadott.


   A kilenc fókuszkeret közül a középső egy kereszttípusú szenzor, amely a canon.hu szerint gyors és pontos élességállítást biztosít f/2,8 és gyorsabb objektívek használatával is.
   A kilenc fókuszpontot egyszerre is kijelölhetjük, ez gyakorlatilag megegyezik a G10 AiAF-rendszerével, vagyis a gép processzora dönti el, hogy mely fókuszpontokat használja az élességállításhoz (egyszerre akár többet is). De természetesen egyetlen fókuszkeretet is kijelölhetünk, és ebben az esetben erre a pontra fogja a gép az élességet beállítani. A fókuszkeretek között ugyanolyan gyorsan váltogathatunk is, mint a G10-nél - azzal az óriási különbséggel, hogy a 450D-nél CSAK a kijelölt 9 pontot használhatjuk, míg a lesajnált kompakt esetében teljesen szabadon mozoghatunk a TELJES képmezőben!
   A Canon EOS 450D első kézbevételekor a kilenc fókuszpontos beállítás működött, így gyakorlatilag a gép DIGIC III. processzora döntötte el, hogy a kép mely pontjait kívánja élesre állítani. Portrék esetében ez természetesen megengedhetetlen: élesek lettek az állcsúcsok, a haj vagy a fül, csak éppen a szem nem.
   A következő alkalommal már jobban odafigyeltem: csak a középső fókuszpontot használtam az élesség beállítására. Előbb a szemre állítottam a fókuszt, majd félig lenyomott exponálógomb mellett újrakomponáltam a képet. Így végre éles szemeket kaptam.
   De nem feledhetem, hogy a G10-nél a fókuszbeállítás mennyivel egyszerűbben, jobban és sokoldalúbban működik... Ez bizony egy olyan terület, ahol Dávid legyőzi Góliátot.

És nem ez az egyetlen. A következő ilyen terület a fehéregyensúly-állítás, amelyről majd a legközelebb beszélek...

2 megjegyzés:

Szabó Szilárd írta...

A DSLR és a kompakt kamerák élességállítása között alapvető különbség van! A kontraszt alapú fókusz sokkal pontosabb, a kompakt az érzékelőn a beolvasott képet méri, míg a DSLR csak a tükrön megjelenőt. S még ott is szüksége van az érzékelő pontocskákra (amik valójában vonalak) merőlegesen futó vonalakra, határokra ahhoz, hogy ne lőjön el valahová egészen máshová! Szóval ha nem akarja az ember folyamatosan enni a kefét, akkor a "Manual Focus" és a jó szem a megoldás! A kompakt világban nekem sem voltak soha fókuszproblémáim!

2010. április 11. 6:59
TiSza írta...

Ez nekem elég rosz hír :-) Le kell vennem a szemüvegem ahhoz, hogy a gép keresőjébe nézzek (kompaktnál erre nincs szükség), s akkor ugyebár már szó sem lehet "jó szem"-ről. Hiába a dioptriakorrekció, az sem teljesen pontos (ráadásul így is már a maximális értékre van tekerve), s azt hiszem jó néhány direkt erre készült tesztfotót kell csinálnom, hogy kitapasztaljam, mikor, mi éles.

2010. április 11. 8:43

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB