2 in 1

2010. november 30., kedd

Van, amikor az ember nem elégedett a látvánnyal. Lefényképez valamit, ami majdnem jó, de aztán amikor visszanézi a képet, kiderül, hogy mégsem. Mert valami hiányzik belőle...

Így jártam a következő két képemmel...

Az elsőt a várban fotóztam. Fotózáskor megkapott a művész magányossága, és az elhagyatottságot sorjázó üres lépcsősor. Feldolgozáskor azonban túl sivárnak éreztem a képet. Nem tűnt elégnek a sarokban gubbasztó festő-rajzoló, mert bár a magányérzet jól átjön, képileg a látvány mégis kevés. Szinte már steril.

A második kép Vácott készült. Rögtön megláttam benne valamit a lépcsős, sikátoros, lepusztult városrész érzéséből, amit remekül ellenpontoz a jól szituált, alig odavaló hölgy  látványa. Rögtön megtetszett, és azt is tudtam, hogy fekete-fehér lesz belőle. Amit viszont nem vettem észre a fényképezéskor, az a ruhaszárító, és a  mögötte alig látható ülő nő, ami szinte agyonvágja a képet. Nem is tudtam vele mit kezdeni.







Két féligsikerült kép, egymástól időben elkülönülten készítve. Gyakorlatilag semmi közük egymáshoz. Aztán egyszer valahogy egymás mellé kerültek, és előtüremkedett az ötlet: mi lenne, ha eggyé gyúrnám őket? Hiszen ami hiányzik az elhagyatott művész képéből, az megvan a másikban. A sikátor ugyanúgy lépcsős szerkezetű, mint a művész képe, de mozgalmasabb. És ami nem odavaló benne - a ruhaszárítós, félbevágott nő - végül is helyettesíthető a művész ülő figurájával...

Így született az alábbi ... mondjuk úgy: montázs. (Ilyen esetekben nemigen szeretem ezt a szót használni, mert bár technikailag montázsról van szó, mégis valami más. Két kép egyben. 2 in 1.)



Hadd nevezzem az eredményt csak játszadozásnak vagy amolyan gondolatkísérletnek. Mert a kép talán jobb, mint bármelyik szülője, de azért mégsem az igazi. Nem tudom, mi hiányzik belőle... Lehet, hogy csak az, hogy tudom: nem igaz. Művi. Ez gyakran nem zavar, sok montázs esetében nagyon is helyén való a "másság", itt valahogy mégis bánt. Nem őszinte a szituáció - de ez miért baj, hiszen akár lehetne az is...

Nem tudom... 
Érdekelne, mit gondoltok róla.






ingyen webstatisztika

5 megjegyzés:

Kecskeméti Fotókör írta...

Ha dobsz a hölgy mögé nagyon szórt árnyékot (mint a rajzolónál), jobb lesz az összhatás. Duplikáld meg a réteget, színez be feketére, blur, átlátszóság 10-20%, majd valamelyik torzítással nyomd össze és kicsit húzd el a vetülés irányába. Utána már csak a "talpa alá" kell illesztened az árnyékot.

2010. december 1. 9:22
Kecskeméti Fotókör írta...

Mindamellett nekem az első kép a sráccal tuti kép! Szerintem az magában simán megállja a helyét!

2010. december 1. 9:24
Kozma Erzsébet írta...

Ha nem mondtad volna, hogy a harmadik kép két másikból van összegyúrva akkor én észre sem venném. Tökéletes utómunka, azt is lehet mondani, persze minden rosszindulat nélkül, hogy tökéletes csalás.
Nekem az első fotó úgy ahogy van nagyon tetszik, nem találom túl sterilnek. Szerencséd volt, vagy türelemmel kivártad amíg a képmezőben csak a művész látható.

2010. december 1. 11:49
TiSza írta...

Köszönöm mindkettőtöknek!
Krisztián, kösz az ötletet, meg fogom próbálni ezt az árnyékvetést (még nem biztos, hogy értem a mikéntjét, de ha nem megy, kereslek)!

2010. december 1. 20:30
TiSza írta...

Teljesen véletlen, hogy épp most botlottam bele két tutorialba, amik a tükröződést mutatják be:

http://halado.cewe-fotokonyv.hu/tukrozodes/

http://bonfire.blog.hu/2010/11/30/egyszeru_tukrozodes_letrehozasa_video_tutorial

2010. december 2. 7:46

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB