Requiem egy kiscicáért

2014. május 23., péntek

Másfél éves volt, s tegnap éjjel örökre elköltözött a világunkból.

Egy évvel ezelőtt szegődött hozzánk, és nagyon hamar megszerettük. Potya - ezt a nevet adtuk neki. Reggel, amikor munkába indultunk, követett a kapuig, és nézte, ahogy távozunk. Este, amikor hazaérkeztünk, már jött elénk és üdvözölt. Családtaggá vált. Sohasem éreztük azt, amit egy macskáról állítanak, hogy a házat, a lakhelyét szereti, és nem a gazdáját. Már apró cicaként minket választott, ragaszkodott hozzánk, és új lakhelyünkön se kereste a régit. Mert együtt voltunk.

Félt az autótól, és reméltük, hogy bár forgalmas út mellett lakunk, ez a félelme megóvja a bajtól. Sajnos nem így lett.

Az utolsó képeket alig egy hete készítettem róla csak úgy "mellékesen", s nem is gondoltam, hogy ez lesz az utolsó alkalom...

Még egy napja sincs, hogy elment, de máris hiányzik. 










8 megjegyzés:

Piroska írta...

:-( :-( nyugodjon békében

2014. május 23. 22:00
TiSza írta...

Ámen.

2014. május 24. 12:27
Marcsi írta...

Nagyon sajnálom! Sajnos tudom mit érzel! :(

2014. május 24. 14:02
TiSza írta...

Köszönöm, Marcsi.

2014. május 24. 14:09
Kozma Erzsébet írta...

Béke poraira. Mi is számtalan cicát gyászoltunk már.

2014. május 26. 23:37
TiSza írta...

Kicsit korán jött és váratlanul.

2014. május 27. 15:34
Réka írta...

Gyönyörű macsek volt. A vörösök általában ragaszkodóak :)
Nagyon szomorú elveszteni egy állatot. Az én Cimbi cicám is hiányzik, egy nap többé nem jött haza a csavargó.... immár hét éve, de mintha tegnap lett volna, hogy simogatom a túlméretezett lapát füleit. Potyának egerekben és simogatásban gazdag vadászmezőket kívánok!

2014. augusztus 8. 10:59
TiSza írta...

Kedve Réka, köszönöm együttérzésed. Bízzunk abban, hogy az örök vadászmezőkön is jól érzik magukat.

2014. augusztus 11. 7:19

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB