9. NORVÉGIA - 4. nap

2015. október 17., szombat

Éles kanyarok lélegzetelállító szerpentinje kígyózik a völgy felett, mintha a körben álló hegyóriásokat akarná gúzsba kötni. Gulliver és a liliputi törpék története jut az eszembe. 

Ez itt a Trollstigen, vagyis a Trollok útja

Felfelé autózva azon morfondírozom, hogy ezt a végtelen Möbius-szalagot talán csak azért építették ide, hogy aki felér rajta a kilátóig, az jutalmul föntről is megnézhesse. 11 kanyar vezet a 900 méter körüli csúcsra, ahol kiépített bástyákból nyílik kilátás a völgyre és a környező hegyekre.

Nem sietünk. Útközben megállunk egy félórára a Stigfossen kőhídnál, amely a hasonló nevű vízesés fölött ível át.


Ahol a trollok járnak

A Trollstigent valójában nem önmagáért építették: már köves formájában is ősi útvonal volt, amely Sunmøre és Romsdal között biztosította az átkelést. A hágót 1936-ban, 8 évnyi építkezés után adták át. A munkálatokat jelentősen lassították a hosszú téli szünetek, az idő ugyanis annyira zord itt télen, hogy utat még ma is le kell zárni október és május között.

A norvégok minden látványosságnak hangzatos neveket adnak, de nemigen jutnak túl a trollokkal kapcsolatos elnevezéseken: Trollok fala, Trollok temploma, Trollok útja... De legalább könnyebb megjegyezni őket, mint a norvég neveket. Érdekes módon a viking elnevezések valahogy nem kapnak szerepet. Itt minden a trollokról szól.

A hágóhoz vezető út elején is "közlekedési tábla" jelzi: Vigyázat, trollveszély! A trollszobrok sem ritkák Norvégiában, úton-útfélen találkozni velük. Nem egy közülük padon ülő trollpárt ábrázol, akik közé odaülhet a lelkes turista, hogy lefotóztassa magát. Emlék Norvégiából.

A fotósok dolgát nagyban megkönnyíti a kiépített kilátó, amelyből a Trollok útja jól fotózható. Jól, de nem mindig egyszerűen. Ottjártunkkor az előttünk elterülő völgy egyik oldalát erősen megvilágítja a nap, míg a másik sötétben komorkodik. Ilyen dinamikakülönbséget egy fotóval nem lehet átfogni, ezért állványról készítek expozíciósorozatokat, amelyeket majd Photoshopban gyúrok össze.











Tükröm, tükröm

Norvégiában számtalan helyen lehet tükröződéseket fotózni - hiszen olyan sok a vízfelület. Természetesen ma sem kerül el minket a lehetőség és nem maradunk hegyek és vízesés nélkül sem.










Fjordok fjordja

Norvégiában több fjord is pályázhatna erre a címre, ezek egyike a világörökség részét képező Geiranger-fjord is. 


A hegyek felől érkezünk meredek, kanyargós szerpentinen keresztül: ennek véletlenül nem adtak nevet a norvégok. A fjord látványos és az eső sem esik, de sajnos a nap sem süt: szürke, egykedvű fátyol borul a tájra. Ezért először a völgyben fekvő városkába hajtunk, ahol a turistacentrumnak kinevezett üzletben mindenki megveheti a kötelező ajándékokat. 

Elég egyhangú a választék. Sajnos hiába keresek valami plüssből készült trollt az unokámnak, csak nehéz, játéknak alkalmatlan kerámiafigurák kaphatók. Végül lemondóan megbékélek egy norvég zászlóval ékesített rénszarvassal. Ha vállalkozásba kezdenék Norvégiában, csak plüss trollokat árulnék!

A bolt melletti téren is természetesen egy hatalmas trollszobor áll. Jenő előkap a kocsiból egy Cinto feliratú leplet, kifeszítjük a troll előtt, és elkészíti első közös fotónkat. Kérésemre Jenő rendelkezésemre bocsátotta a képet, amit örömmel idézek:


A képen balról jobbra: hát izé... én, Jenő, Éva, Laci, Péter, Miklós


A kikötőben tájékozódunk: 330 korona a legolcsóbb öböltúra. Nekem maradt összesen úgy 500 koronám... valahogy nem lelkesedem a hajókázásért. Ebben a többiek sincsenek más véleményen.

A következő három óra az öbölfényképezés jegyében telik el. A szerpentin tetején lévő kilátóteraszról Jenő mutat egy felfelé vezető ösvényt, amin 200 métert haladva más szögből fotózható a táj. Miklós, Péter és Laci előrerohannak, Évával komótosan követjük őket. A kilátás ugyan nem lesz sokkal jobb, de azért kitartóan kaptatok tovább a sziklás, föl-le kanyargó úton. Néhány száz méter után úgy vélem, nem érdemes tovább küszködni, semmit sem változik a táj - visszafordulok.

A fiúk csak félóra múlva kerülnek elő. Jóval messzebbre jutottak, de hiába, nem javultak lényegesen a lehetőségek.

A kilátóteraszon üldögélünk, és a folyamatosan érkező és távozó turisták szelfiprodukcióit figyeljük. Igazából arra várunk, hogy hajó érkezzen az öbölbe, mégis csak érdekesebb lenne a látvány - ha már a fényviszonyok nem annyira jók. Türelmünket végül siker koronázza, a fjord balra kanyarodó karjából, a Hét nővér vízesés alól előbukkan a várva várt hajó. Fene tudja, innen fentről elég kicsinek látszik, a fényviszonyok sem az igaziak még mindig, s nem lett sokkal látványosabb a kép sem.



Búcsúzóul még felkeressük a fjord túlsó vége fölötti kilátóteraszt, ahonnan egyszerre látni a várost és a fjordot is. Igaz, innen meg a Hét nővér nem látható.




Kulcs a lábtörlő alatt

Sötétben érkezünk a Loen melletti kempingbe, ahol a következő 2 éjszakát töltjük. A hatalmas faház komfortos elhelyezést ígér. Ám amikor benyitunk (kulcs a lábtörlő alatt), kissé elkedvetlenedünk. Hatalmas nappali + konyha és két hálószoba vár minket. A nagyobbikban egy különálló  és egy franciaágy terpeszkedik, a másik viszont olyan kicsi, hogy alig lehet belépni. Természetesen ebben van a két darab emeletes ágy...

Némi morfondírozás után Jenő lemondóan közli, hogy ő majd a nappaliban alszik, Éváé a nagyszoba. Mi tanácstalanul méregetjük a kisebbet: hová tesszük a bőröndöket és a fotósfelszereléseket?

Végül leszórjuk a csomagokat valahová, majd rászabadulunk a konyhára. Eltervezzük, hogy másnap lazacot készítünk (a hal az egyetlen, ami itt olcsó!), és végre rendesen megvacsorázunk. Mára azonban csak zacskós leves jut, valahogy semmi íze nincsen, pedig só bors, és Évától piros paprika is kerül bele. Valószínűleg túlságosan felhígítottuk: egyetlen levesen hárman is osztozunk. De legalább meleg.

Laci és Peti kiszaladnak csillagokat fényképezni, de egy óra múlva már vissza is térnek: felhős az ég, ma reménytelen a fotózás.

Talán majd ha eljő a holnap...


7 megjegyzés:

Hungarian Horntail írta...

Lélegzetelállító fotókat hoztál!
Ez az utolsó kép nekem is megvan... lenyűgöző volt az a táj. Az a faház hogy eltörpül a hatalmas hegyoldalban...
Mohón falom a soraidat, jöhet a következő adag :)))

2015. október 17. 20:05
TiSza írta...

Köszönöm, Réka! Nagyszerű etalonhoz próbálok igazodni :)
Az "aha, itt én is jártam" érzése klassz dolog, úgy gondolom, lesz még ilyen (pl. a Rondane, ahol elképesztően jó képeket csináltál) majd csak a vége fele jön.

2015. október 18. 8:55
Piroska írta...

Ismét gyönyörűségeset kaptunk a Te szemed által. Köszönet érte :-)
A beszámolód végén még az jutott eszembe, hogyan bírtad a nehézségeket rántott hús nélkül :-)

2015. október 18. 11:14
TiSza írta...

Sokkal könnyebb elviselni, ha van miért. Márpedig Norvégiában bőven volt kárpótlás :)

2015. október 18. 11:53
Kozma Erzsébet írta...

Ezek is csodásak. Az első kép a Transzfogarasi útra emlékeztet, nem tudom jártál-e már ott? Gyönyörűek a tükröződések, a tarka házak.

2015. október 21. 10:54
TiSza írta...

Köszönöm. Nem jártam még a Transzfogarasi úton sajnos, látom, mielőbb pótolni kell :)

2015. október 21. 17:06
Kovács Miklós írta...

Egy szóval összefoglalva - ÁLOMSZÉP!
Az útról nekem is a Transzfogarasi kanyarulatok jutottak eszembe - amint szintén csak fotókról és filmekből ismerek.

2015. december 24. 0:19

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB